Nem aludtam.
Egy rettentő tett megtétele
S az első mozdulat között
Minden olyan, mint egy fantazma vagy egy förtelmes álom:
A Géniusz s a végzet ereklyéi
Tanácsot ülnek; s az ember maga,
Mint egy kis királyság, elszenvedi
Egy lázadás egész történetét.

 

 

 

 

 

• Kihagyott jelenetek

 

City of Lost Souls - Elveszett lelkek városa

 

Angol:

Deleted scene from City of Lost Souls: Magnus and Alec
 
Warlock law was very clear on this point: if you loved a mortal, all well and good, but it was not your place to interfere with their mortality. It took a long time to become used to such a law . . . usually until you realized that being immortal was less a gift than a burden.
Magnus dropped the snuffbox back onto the desk and picked up the phone, hitting the speed-dial button for Alec’s number. When Alec picked up he sounded both harried and hopeful: “Magnus? Have you found anything?”
“Nothing. I’m sorry.”
“Oh.” Crushing disappointment made Alec’s voice sound small.
“But I was thinking about parabatai,” said Magnus. “When parabatai are especially close, they can sense if the other is dead, or Changed, or —”
“I know,” said Alec. “I know that. I felt it — for that moment that Jace died, back in Idris. But this isn’t like that.” Magnus could picture him, eyes blue in his pale face, tugging at a snarled lock of his hair. Alec usually looked like he’d fallen out of bed and into a random pile of clothes, rather than as if he’d actually picked out an outfit, and since Jace had gone missing, he’d started to look like he’d stopped brushing his hair, too. “I just feel nothing.”
“Like really nothing? As in . . . nothingness?”
“Right . . .?” Alec sounded confused.
“That actually does give me some ideas,” said Magnus. “I’ll do everything I can to help, you know that, right, Alexander? Not because it’s the Clave, but because it’s you.”
“I know.” Alec was silent for a moment.  “It’s good to hear your voice, even if you can’t help,” Alec added, and hung up abruptly.
Magnus placed the phone next to him and sat for a moment, still enough to hear himself breathing. I’m losing him, he thought. I don’t know how or why, but I know that I am.
 
Magyar (saját fordítás):
 

Magnus & Alec első csók

SAJÁT FORDÍTÁS! NE LOPD KÉRLEK!

 

Magnus otthonának lépcsőházában állva, Alec a falon lévő csengő alá írt nevet bámulta. BANE. A név nem igazán nézett ki Magnushoz illőnek, gondolta, most nem, hogy ismerte őt. Valójában arról beszélünk, hogy ismerünk valakit, aki részt vett az egyik partiján, egyszer, aztán megmentette később az életét, de nem igazán érdekli, hogy megköszönték-e. De a név, Magnus Bane, egy tornyosuló alakot juttatott az eszébe, a széles vállaival, egy mutatós lila boszorkánymester köntösben, hosszában lefelé lángokkal és villámmal. Nem maga Magnus, aki több volt egy párduc és egy gyengeelméjű manó keresztezésénél.
Alec vett egy mély lélegzetet, és elindult. Mivel messziről jött, akár folytathatná is. A feje fölött logó csupasz villanykörte sötét árnyékokat vetett rá, ahogy haladt előre, és megnyomta a csengőt. Egy pillanattal később egy hang visszhangzott a lépcsőházban. "KI SZÓLÍTJA A HATALMAS BOSZORKÁNYMESTERT?"
"Izé...," mondta Alec. "Én vagyok. Vagyis Alec. Alec Lightwood.
Olyan csend volt, mintha még maga az előszoba is meglepődött volna. Koppanás hallatszott, és ebben a másodpercben az ajtó kitárult, ezzel szabaddá téve előtte a lépcsőházat. Felépett a rozoga lépcsőre, be a sötétségbe, ami pizza és por szagát árasztotta. A második emeletre érkezés fényes volt, az ajtó végtelen messzeség végén nyílt.Magnus Bane az ajtónak támaszkodott.
Alec összehasonlította azzal, akit először láttott, határozottan átlagosan nézett ki.Fekete haja még mindig tüskékben állt felfelé, és álmosnak nézett ki; az arca, még a macskaszemeivel is, nagyon fiatal volt. Fekete pólót viselt flitterekkel kirakva a mellkasán egy felirattal 'EGY MILLIÓ DOLLÁR', és egy farmert, ami alacsonyan lógott a csípőjén. Elég alacsonyan ahhoz, hogy Alec félrenézzen, le a saját cipőjére. Ami unalmas volt.
"Alexander Lightwood," mondta Magnus. Csak a leghalványabb nyoma volt az akcentusának, valamiért Alec nem tudta az ujját felemelgetni egy ritmusra a magánhangóival. "Minek köszönhetem a megtiszteltetést?"
Alec Magnus mögé tekintett. "Van ... társaságod?"
Magnus összekulcsolta a kezeit, ami jobban kiemelte a bicepszét, és megint az ajtó oldalának dőlt. "Miért akarod tudni?"
"Reméltem, hogy bejöhetnék és beszélhetnénk."
"Hmmm," Magnus szemei megállapodtak rajta, felfelé és lefelé.Valóban világítottak a sötétben, mint egy macskáé."Tehát minden rendben van." Hirtelen eltávolodott és eltűnt a lakásban, egy megdöbbent pillanattal később Alec követte.
A padlás máshogy nézett ki 100 kavargó test nélkül. Ez volt - nos, nem hétköznapi, de látszott rajta, hogy valaki itt él. Mint a legtöbb padlásnak, ennek is volt egy nagy, központi szobája, amit bútorok csoportjai alakítottak. Itt volt egy kanapék és asztalok alkotta gyűtjemény jobbra, ahova Magnus irányította Alecet készségesen. Alec leült egy arany színű bársony fotelba, ami elegáns karfákkal volt ellátva a kezeknek.
"Szeretnél egy kis teát?" kérdezte Magnus. Nem ült egy fotelban, de egy csomóval díszített heverőn terpeszkedett, hosszú lábait kinyújtotta a fiúval szemben.
Alec bólintott. Képtelennek érezte magát, hogy mondjon valamit.Valami érdekeset, vagy okosat, ahogy illett volna. Jace volt mindig ilyen, aki mindig az érdekes, és okos dolgokat mondta. Ő volt Jace parabataia, és minden dicsőség neki kellett, vagy akarta azt: szerett ő lenni a sötétség csillaga, valaki szupernovájában.De akárhol volt Jace, nem lehetett vele, valami, amiben Jace nem segíthetett neki. "Persze."
A jobb keze határozottan forró volt. Lenézett, és észrevette, hogy egy papírból készült poharat tartott a kezében, Joetól, az Art of Coffee-ból. Pince szagú volt. Felugrott, és épphogy elmenekült a kilöttyenő folyadék útjából. "Az Angyalra —"
"SZERETEM ezt a kifejezést," mondta Magnus. "Annyira művészi."
Alec őt bámulta. "Loptad ezt a teát?"
Magnus figyelmen kívül hagyta a kérdést. "Szóval," mondta. "Miért vagy itt?"
Alec belekortyolt a lopott teába. "Meg akartam köszönni neked," mondta, amikor felnézett a levegőbe. "hogy megmentetted az életemet."
Magnus visszabámult a kezeire. A pólója felfedte lapos hasát, és ebben a pillanatban Alec nem tudott sehova máshova nézni. "Meg akartad nekem köszönni."
"Megmentetted az életemet," mondta Alec megint. "Eszelős voltam, és nem gondoltam, hogy egyáltalán megköszöntem-e. Tudom, hogy nem volt muszáj megtenned. Szóval, köszönöm."
Magnus szemöldöke felszökött a homloka közepére. "Szívesen...?"
Alec letette a teát. "Talán mennem kéne."
Magnus felült. "Miután olyan messziről jöttél? Brooklyn utcáin keresztül? Csak hogy megköszönd?" Vigyorgott. "Akkor ez hiábavaló erőfeszítés volt." Kinyújtózott, és megérintette Alec arcát, az ujjával végigsimította az arccsontját. Az érintése tűz forró volt, edzett indák szikrái hagytak nyomot rajta. Alec megdermedve ült meglepetésében, — a mozdulat meglepétésében, és a saját magán érzett hatás meglepetésében. Magnus szeme elkeskenyedett, és leengedte a kezét. "Huh," mondta magának.
"Mi?" Alec hirtelen aggódni kezdett, hogy valami rosszat csinált. "Mi ez?"
"Csak te..." Egy árnyék mozdult meg Magnus mögött, egy folyó gyorsaságával, a boszorkánymester körbefordult, és felvett egy kicsi szürke-fehér csíkos macskát a földről. A macska elhelyezkedett a kezében, és gyanúsan mérte végig Alecet. Most két arany-zöld szempár figyelte őt sötéten. "Nem az amit vártam."
"Egy árnyvadásztól?"
"Egy Lightwoodtól."
"Nem feltételeztem, hogy túl jól ismernéd a családomat."
"Évszázadok óta ismerem a családodat," Magnus szemei az arcát fürkészték."Most a húgodat, ő egy Lightwood. Te —"
"Azt mondta, hogy kedvelsz."
"Mi?"
"Izzy. A húgom. Azt mondta nekem, hogy kedvelsz. Kedvelsz engem, kedvelsz engem.
"Kedvellek téged, kedvellek téged?" Magnus elrejtette a vigyorát a macska szőrébe. "Elnézést. Most 12en vagyunk? Nem emlékszem, hogy bármit is mondtam volna Isabellenek..."
"Jace is ezt mondta." Alec ostoba volt; ez volt az egyetlen út, hogy megtudja hogyan tovább. "Kedvelsz engem. Amikor becsengetett ide, azt hitted, hogy én vagyok ő, és csalódott voltál, amikor észrevetted, hogy ő az. Ez meg sem történt."
"Valóban? Szóval, így kéne lennie."
Alec megrémült. "Nem — Jacere gondoltam, ő... Jace."
"Ő bajt okoz," mondta Magnus. "De te abszolút nem vagy fortélyos. Ami egy Lightwoodban, egy találós kérdés. Neked mindig is cselszövő féle csalálod volt, mint az alacsony bérleti díjú Borgiák. De az arcodon nincs nyoma hazugságnak.Úgy értem, minden amit mondasz, egyenes."
Alec előrehajolt. "Nem akarsz randizni velem?"
Magnus bólintott. "Látod, erre gondoltam. Őszinte."
Alec az ajkába harapott, de nem mondott semmit.
"Miért akarsz randizni velem?" kérdezte Magnus. Végig dörcsölte Chairman Meow fejét, a hosszú ujjai lesimították a macska szőrét."Nem hiszem, hogy roppant kívánatos lennék, de az, amit kérsz, úgy tűnik mintha valamiféle rohamot kaptál volna—"
"Csak csináltam," mondta Alec."És én azt gondoltam, hogy kedvelsz engem, aztán te igent mondtál, és megpróbálhatnám — úgy értem megpróbálhatnánk—" Az arcát a tenyerébe rejtette. "Talán hiba volt."
Magnus hangja kedves volt. "Tudja valaki, hogy meleg vagy?"
Alec felrántotta a fejét; észrevette, hogy egy kicsit nehezen lélegzik, mintha versenyt futott volna. De mit csinálhatott volna, tagadja le? Amikor idejött nem pont az ellenkezőjét akarta csinálni? "Clary," mondta rekedten. "Ami... ami egy baleset volt. És Izzy, de ő soha nem mondott semmit."
"A szüleid sem. Jace sem?"
Alec arra gondolt, hogy mi lenne ha Jace tudná, de ellökte a gondolatot, nehezen és gyorsan. "Nem. Nem, és nem akarom, hogy tudják. Különösképpen Jace nem."
"Úgy gondolom elmondhatnád neki." Magnus megdörzsölgette Chairman Meow-t az álla alatt. "Ő darabokra esett, mint egy szétfűrészelt kirakós, amikor úgy gondolta, hogy meg fogsz halni. Őt érdekli —"
"Inkább nem teszem,"Alec még gyorsabban lélegzett. Az öklével dörzsölgette a farmerja térdét. "Sosem randiztam," mondta halkan."Soha nem csókoltam meg senkit. Soha. Izzy azt mondta kedvelsz engem, és én úgy gondoltam, hogy —"
"Nem vagyok unszimpatikus. De kedvelsz engem? Mert ez egy meleg üzlet ami nem jelenti azt hogy csak úgy bedobhatod magad akármelyik srácnál és ez jól van így, mert ő nem egy lány. Rengeteg ember van még akiket kedvelsz, és akiket nem."
Alec elképzelte a szobáját, az Intézetben, a fájdalom önkívületi állapotában, és méregben, amikor Magnus bement. Éppen hogy csak felismerte. Meglehetősen biztos volt benne, hogy sikítást hallott a szüleitől, Jacetől, Izzytől, de az ő hangja, mintha csak suttogásként jött volna ki. Emlékezett Magnus karjaival magán, az ujjai nyugodtak, és kedvesek. Emlékezett a halál markára, ahogy Magnus tartotta a csuklóját, órákon és órákon keresztül, még azután is amikor a fájdalma elmúlt, és már tudta, hogy rendbe fog jönni. Emlékezett Magnus őt figyelő arcára a felkelő nap fényében, a napkelte aranyszíneiben szikrázó szemeire, és gondolkodott, hogy milyen furcsán szép volt, a macskaszerű tekintetével és kecsességével.
"Igen," mondta Alec. "Kedvellek."
Találkozott Magnus egyenes tekintetével. A boszorkánymester őt nézte, egy féle keveredésével a kíváncsiságnak, a szeretetnek, és a zavartságnak. "Ez olyan furcsa," mondta Magnus. "Genetika. A szemeid, ez a szín—" Elhalgatott, és megrázta a fejét.
"A Lightwoodok akiket ismertél, nem volt kék szemük?"
"Zöldszemű szörnyek," mondta Magnus, és vigyorgott. Letette Chairman Meow-t a földre, és a macska odament Alec elé, és újra a lábához dörgölőzött. "A macskám kedvel téged."
"És az jó?"
"Sohasem randizom olyannal, akit nem kedvel a macskám," mondta könnyedén Magnus, és felállt. "Szóval mit szólsz péntek estéhez?"
Megkönnyebbülés hulláma söpört végig Alecen. "Tényleg? Randizni akarsz velem?"
Magnus megrázta a fejét "Fel kell hagynod a nehéz megszerzéssel, Alexander. Ez nehezebbé teszi a dolgokat." Vigyorgott. Olyan volt a vigyora, mint Jacenek — nem ezért néztek ki olyan hasonlóan, de ez a fajta mosoly felvillanyozta az arcát. "Gyerünk, kivezetlek."
Alec Magnus mögött sodródott a szemben lévő ajtó felé, azzal az érzéssel, mintha egy súlyt vettek volna le a válláról, egy olyat, amiről nem is tudta, hogy eddig ott volt. Persze egy mentséggel fog jönni, hogy hova megy péntek este. Valami, amiben Jace nem venne részt, valami, amit egyedül kellett csinálnia. Vagy betegnek tettethetné magát, és kiszökne. Annyira elveszett a gondolataiban, hogy majdnem beleütközött a szemközti ajtóba, aminek Magnus megint nekitámaszkodott, és őt nézte kiflivé keskenyülő szemein keresztül.
"Mi van?" kérdezte Alec.
"Soha nem csókoltál meg senkit?" mondta Magnus. "Soha senkit?"
"Nem," mondta Alec reménykedve, hogy ez nem teszi őt lehetetlen esetté. "Nem valódi csók—"
"Gyere ide" Magnus megfogta a könyökénél, és közelebb húzta magához. Egy pillanatig Alec teljesen dezorientált volt valaki közelségének érzésétől, egy olyan személytől, akihez sokáig akart közel lenni. Magnus magas volt, de nem sovány, a teste kemény volt, a kezei halványan izmosak, de erősek; egy hüvelykkel volt magasabb Alecnél, ami szinte soha nem fordult elő, és tökéletesen mutattak együtt. Magnus ujja az álla alatt volt, feljebb döntötte az arcát, aztán egymást csókolták. Alec egy kicsit hallotta a feltörő zihálását a saját torkából, aztán a szájuk egymást sürgették, a sürgősség visszafogottab fajtájával. Magnus, gondolta Alec kábultan, valóban tudja mit csinál. Az ajkai lágyak voltak, és szakszerűen irányították Alecéit, résnyire nyitotta a száját: ajkak összhangja, fogak, nyelv, minden mozdulat felébresztette valamely idegvégződését Alecnek, amiről soha nem tudta, hogy van.
Magnus derekát kereste az ujjaival, megérintette a csupasz bőrét, amit próbált nem észrevenni az előbb, és felcsúsztatta a kezét Magnus pólója alatt. Magnus meglepetten megrándult, aztán megnyugodott, a kezei lefutottak Alecére, a mellkasa előtt, a derekán, az övtartókat kereste Alec farmerján, hogy közelebb húzza magához. A szája elhagyta Alecét, és Alec érezte ajkai forró nyomását a nyakán, ahol a bőre annyira érzékeny volt, hogy úgy tűnt, mintha közvetlen a lábában lévő csontokhoz kapcsolódna, amik kezdték feladni, hogy megtartsák. Éppen, mielőtt a padlóra csúszott, Magnus elkapta. A szemei fénylettek és a szája is.
"Mostmár csókolóztál," mondta, a háta mögé nyúlt, és megrántotta az ajtót, hogy kinyíljon. "Tali pénteken?"
Alec megköszörülte a torkát. Egy kicsit szédült, de élettel telinek érezte magát — a vér száguldott az ereiben, mint a forgalom végsebessége, látszólag majdnem minden túlságosan fénylett. Ahogy átlépett az ajtón, megfordult és Magnusra nézett, aki zavart tekintettel figyelte őt. Előrenyúlt, megfogta Magnus pólójának elejét, és magához húzta a boszorkánymestert. Magnus odabotladozott elé, és Alec megcsókolta, keményen, gyorsan, mocskosan, és gyakorlatlanul, de mindennel ami kellett. Magnust maga elé húzta, a saját keze közöttük volt, és érezte Magnus szívének dobogását a mellkasában.
Kettétörte a csókot, és visszahúzódott.
"Péntek," mondta, és otthagyta Magnust. Ő elhátrált, le a kijárathoz, Magnus pedig utána nézett. A boszorkánymester összezárta a kezeit a pólója előtt — összegyűrödött, ahol Alec megragadta — megrázta a fejét, és vigyorgott.
"Lightwoodok," mondta Magnus. "Mindig az övék az utolsó szó."
Becsukta mögötte az ajtót, és Alec lefutott a lépcsőn, két fokonként lépve. A vére még énekelt a füleiben, mint egy dal.

SAJÁT FORDÍTÁS, KÉRLEK NE LOPD!

 

 

 

Will elküldetlen és befejezetlen levele a szüleihez


Anya, Apa:

 

 

Ma van a 17. születésnapom. Tudom, hogy megszegem a törvényt azzal, hogy írok nektek. Tudom, hogy valószínűleg darabokra fogom tépni ezt a levelet ha befejeztem, mint ahogy eddig minden szülinapomon tettem 12 éves korom óta. De ennek ellenére megírom, hogy az alkalmat ünnepeljétek meg, azzal, amit néhányan megtesztek évente, hogy megemlékezzetek egy számotokra fontos/szeretett ember haláláról. Nem vagyunk halottak egymás számára?Kíváncsi lennék rá, hogy amikor felébredtetek ma reggel, emlékeztetek-e erre a napra, 17 évvel ezelőttre, hogy lett egy fiatok. Kíváncsi lennék, hogy gondoltok-e rám, és elképzelitek-e az életemet, itt, a Londoni intézetben. Kétlem, hogy el tudnátok képzelni. Nagyon nehéz lehet a hegyekkel, a nagy tiszta kék éggel, és a végeérhetetlen zölddel körülvett házból. Itt minden fekete, szürke és barna, és a napsugarak is füst és vér színűek.

Kíváncsi lennék, hogy aggódtok-e érte, hogy magányos vagyok, vagy ahogy anyu szokta mondani mindig, megfázok ha megint kalap nélkül megyek ki az esőre. Itt senki sem aggódik ilyen dolgok miatt. Itt annyira sokminden van, ami megölhet bennünket akármelyik pillanatban, hogy elkapni a náthát egyáltalán nem fontos dolog.

Kíváncsi lennék, hogy ezt tudtátok-e, amikor eljöttetek értem 12 éves koromban. Elbújtam az ágy alá, hogy kizárjam a hangot ahogy a nevemet sírtátok/zokogtátok/mondtátok. De hallottalak titeket. Hallottam, hogy anyu a bachjának hívott, az egyetlen kicsikéjének. A kezeimet rágtam, mígnem vérezni keztek, de nem jöttem elő míg végül Charlotte meg nem győzött róla, hogy elmentetek. Azt hittem lehetséges, hogy megint eljöttök, de soha nem tettétek. Ez a Herondale-ek makacssága.

Emlékszem a megkönnyebbülés nagy sóhajaira amit mindketten tennétek, minden alkalommal, amikor a tanács(talán a klávé?) jött megkérdezni engem arról, hogy csatlakozom-e a Nephilimekhez és elhagyom a családomat, és én minden alkalommal nemet mondtam, és elküldtem őket. Kíváncsi lennék, tudtátok-e, hogy kísértésbe estem: a lehetősége egy dicsőséges életnek, harcoknak és ölésnek a védelem érdekében, ahogy egy férfinak kell. Ez benne van a vérünkben: a szeráfpengék és írónok használata, a védjegyekhez(szerintem a jelekre gondol) és a szörnyekhez.

Kíváncsi lennék, hogy miért hagytátok el a Nephilimeket, Apa; kíváncsi lennék Anya miért nem választotta a felemelkedést, hogy árnyvadásszá váljon. Azért mert kegyetlennek vagy hidegnek/hűvösnek/távolságtartónak/közönyösnek(cold=?) találtátok őket? Én nem gondoltam róluk azt. Charlotte különösen kedves hozzám, kevés ismerete van arról hogy hogy nem szolgáltam rá. Henry olyan őrült/bolond, mint egy seprű/ecset/kefe, de ő jó ember: megnevettetné Ellát. Kevés jó van, amit tudok mondani Jessamineről, de ő ártatlan. Amilyen kevés jót tudok mondani róla, olyan sok jót tudok mondani Jemről — ő olyan báty apa amilyennek mindig gondoltam, hogy lennie kell, vére a véremnek, bár nem vagyunk semilyen rokonságban/kapcsolatban. Annak ellenére, hogy talán minden mást elveszítettem, legalább szereztem egy dolgot a barátságában. És van egy új kiegészítésünk a háztartásunkban is. A neve Tessa. Gyönyörű név, nemde? Amikor a felhők körülveszik a hegyeket az óceán felől — ilyen szürke az ő szeme —

 

 

 

 

Szavazás

Kedvenc könyved?

1. Csontváros (280)

19%

1. Hamuváros (180)

12%

1. Üvegváros (196)

13%

1. Bukott angyalok városa (186)

12%

1. Elveszett lelkek városa (295)

20%

2. Az angyal (175)

12%

2. A herceg (193)

13%

Összes szavazat: 1505

Blog

Olvasd el

2013.03.25 11:50
Sziasztok! Ne haragudjatok de netezni csak...

FONTOS. olvasd el.

2013.02.10 15:56
Sziasztok! Még mindig nincs túl sok időm...
1 | 2 | 3 | 4 >>